Linkek a témában:
36
Ha egy komoly rendőr-filmre vágysz, fordulj bizalommal Olivier Marchal-hoz! A francia rendező, aki mellesleg maga is évekig rendőr volt, a Gengszterek után ismét egy olyan filmmel állt elő, ami a francia rendőrség belső berkeibe enged bepillantást, éspedig ezúttal sem a felszín mentén. A valós történetet feldolgozó film szinte mindent tud, amit ebben a műfajban tudni lehet.
Addig jár a korsó a kútra...
Hősünk maga alatt van, és szegény embert még az ág is húzza. Egy munkahelyi fotózásnak vagyunk a tanúi, az egész vállalatot sorba rendezik a csoportképhez, de egyvalaki nem fér bele, és ez Pignon (Daniel Auteuil), a főhős. Ez a jelenet önmagában megéri, de a film sajnos visszavesz a minőségéből, és soha nem épül fel többé.
Dina vagyok
Létezik a kihagyhatatlan művészfilm kategóriája, amiről egy éven keresztül mindenki beszél, ami így vagy úgy mindig vita tárgya, és amit előbb-utóbb mindenki megnéz, ha látványos és tartalmas szórakozásra vágyik. Az I Am Dina feltétlenül ennek a kategóriának a versenyzője, a nagyszabású, látványos, nagyköltségvetésű, nem-amerikai filmé, lássuk, milyen eredménnyel.
Elő a zsebkendőkkel!
Ahogy a Elő a zsebkendőkkel kezdődik, máris nagyon „stimmel”, első pillanatra ugyanaz az ellenszenves „echte” francia íz csapja meg az orrunkat: agyon van dumálva és majdnem semmi nem történik.
San Antonio
A könnyed, de jó francia vígjátékoknak nagyon erős hagyománya létezik, az olyan született komikus színészek személyében, mint Fernandel, vagy mondjuk, Louis de Funés. Louis de Funés filmjei 40-50 év távolából is tökéletesen élvezhetőek, mulatságosak, szórakoztatóak, és közben cseppet sem üresek, vagyis a saját könnyed műfajukon belül egyszerűen jók. A San Antonio hiába akar visszanyúlni a régi francia vígjátékokhoz, ez sem jön össze neki rendesen.